A korai egyházban az első 400 évben a hitből történő felnőttkeresztséget gyakorolták. Ez a hagyomány egészen a Jézus Krisztust személyesen ismerő apostolok gyakorlatából ered. A Biblia tudósít bennünket a keresztény egyház születéséről, és az azt követő első időszakról. Itt egyetlen egy történetet sem találunk, melyben csecsemőket kereszteltek volna. A gyermekkeresztség csak a VI. századra terjedt el. Lassan azután eretnekségnek számított, ha valaki a hitvalló felnőtt keresztséget hirdette. Az egyház megfeledkezett az apostoli gyakorlatról és a VI. századtól elterjedt hagyományra hivatkozott.

Egy másik érdekes tény, hogy egészen a XI. századig még alámerítéssel „kereszteltek”. A Bibliában található eredeti görög kifejezés a vízben való teljes elmerülést jelenti, tehát nem a kereszt szóból származik, mint ahogy az a magyar „keresztelés” kifejezésből gondolható lenne. Az exteri zsinaton (1277.) még szigorúan előírták az alámerítést a katolikus egyházon belül. A fejlocsolást csak 1314-ben a ravennai zsinaton fogadták el egyenértékűnek a bemerítéssel. Tehát több, mint ezer évre volt szükség ahhoz, hogy az egyház hivatalosan is elismerje a fejlocsolást a bemerítés mellett.

Az egyháztörténelem során újra és újra előbukkantak olyan csoportok, akik a Biblia tanulmányozása következtében felismerték a hitvalló bemerítés igazságát.  A reformáció korában az anabaptisták voltak, akik megfogalmazták ezt a bibliai igazságot. Az akkori katolikus egyház eretnekeknek tartotta őket, még Luther és Kálvin is elítélte ezt a tanítást. Az anabaptistákat Európában olyan vehemensen üldözték az uralkodó egyházak, hogy a kontinensről lényegében teljesen kiszorultak. Az 1600-as években azután Hollandiában újra felismerték a hitvalló keresztséget… …ma a három nagy történelmi keresztény egyházat kivéve lényegében minden nagyobb keresztény felekezet a felnőtt keresztséget gyakorolja.

Egy fontos kérdés, hogy Jézus parancsát: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet…”, hogyan tudja megvalósítani az egyház? Ma Európában van megkeresztelve a világon a legtöbb ember, mégis az összes kontinens közül Európában van a legkevesebb valódi keresztény. A keresztény szó a Krisztus szóból származik, és annyit jelent, hogy krisztuskövető. Olyan keresztény, aki belső meggyőződésből követi Krisztust. Elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megmentőjének, és életvitelében mindenben Krisztus tanításait igyekszik követni. A tapasztalat is azt mutatja tehát, hogy nem sokat segít a népek tanítvánnyá tételében a csecsemőkeresztség…

A baptisták miért felnőttkorban „keresztelkednek”? Mert hisznek abban, hogy hívővé válni csak saját döntés alapján lehetséges. Ezt a döntést nem hozhatja meg helyettünk senki más. A Biblia tanulmányozása és az egyháztörténelmi adatok alapján arra jutottak, hogy a Krisztust személyesen ismerő apostolok is a felnőtt hitvalló bemerítést tanították és gyakorolták. Hiszik, hogy a bemerítés egy változást fejez ki: amikor a bemerített ember lemerül a víz alá, az azt fejezi ki, hogy eddigi Isten nélküli élete elmúlt, és amikor feljön a víz alól, az pedig kifejezi, hogy Istentől egy új életet kapott ajándékba…